perenne2


Húsvéti bárány
2013-03-31, 10:36
Filed under: barik

Amikor kedden* azt hittem, túl vagyok a nehezén, már csak kímélnem kell a kezem és pár nap múlva – mint a kígyó – bár érzékeny, de új bőrrel a régi alatt kezdhetek a vedlésnek, akkor szerda reggel Ex közölte: született egy nagyon gyenge, pici barink. Első “gyerek”, az anyja is elég gyakorlatlan és hisztis. Kimentem, lefejtük a tejet és megpróbáltam cumisüvegből etetni az apróságot. Fölé tetettem az infrát is. Mire 2 óra múlva kimentem, hogy újra próbálkozzunk, a kicsi teljesen legyengült és úgy döntött, hagyjuk békén. Megfejtük az anyát, lekaptam a pulcsimat, beletekertem a kicsit és kigyalogoltam vele a kocsihoz. (A sár miatt sétálós nap volt épp.) Itthon egy dobozban letettem a cserépkályha elé, tettem be neki melegítőpalackot és estig, negyedóránként szemcseppentővel etettem. Délután már felemelte a fejét. Este elfogadta a cumit is. Reggel önerőből kiköltözött a dobozból, bár az alatta lévő pokrócon aludt szinte egész nap. Pénteken már  masírozott, ugrált, követelőzött. Ideje volt kivinni az anyjához. Szopni persze még nem tudott, így ki kellett menni úgy 3 óránként segíteni neki. Tegnap továbbképzésen voltam, a gyerekek segítettek az apjuknak, ill este, mikor megjöttem én, de akkor már elég volt Exnek rátenni a kezét az anyára és nekem meglökni a kicsit, hogy eredj, terítve van. 9-kor kérdeztem, kimenjek-e. Ex később visszahívott, elég volt a megjelenése, hármasban is megoldották. Remélem lassan kiszállhatunk az inasi szerepkörből.

Nos, aki tudja milyen egy ellenkező birkát megfejni, az el tudja képzelni mennyi az égett bőr és az élő hús aránya a kezemen. Hála a Kék lukácsnak nem fertőződött el és mára szépen javul is.

Amitől dühös vagyok: Ex nem kedd este szólt, amikor a bari született, nem tette fölé az infrát sem. Egy ilyen kis állat percek alatt le tud hűlni, attól még gyengébb lesz, még akkor is, ha nem betegszik meg. Szerinte én egy örök aggodalmaskodó vagyok, a juhászok sem infráznak. (Nem, de nem is akarják a gyenge bárányt életben tartani és bizonyos szempontból igazuk is van.) Mivel mi ezt nem tudjuk megtenni, így amikor már nagyobb a baj, akkor jöhetek és megpróbálhatom helyrehozni azt, ami amúgy sokkal kisebb ráfordítással megoldható lett volna. Szóval grrr.

* A freeblog  gyengélkedése miatt elmaradt bejegyzés, úgy, hogy márc. 19.-n volt az a kedd 🙂

Reklámok


Rendhagyóan
2013-03-31, 07:29
Filed under: család, Ex, húsvét, időjárás

Ez a húsvéti felkészülés valahogy nem sikerült. Nem akarom az időjárásra fogni, a belső felkészülést nem zavarja a kinti havazás. Amúgy  láttam a nyulakat vidám vágtában közlekedni a határban, gondolom Kanalas Ágoston rokonsága a tojások festetését intézte, mert, ahogy Fekete István megírta, a festést bizony a törpék végzik, a nyulak a beszerzéssel és a logisztikával foglalkoznak, de ne kalandozzunk el ennyire. Úgy múltak el felettem a hetek, hogy nem éreztem és nem is tudatosítottam az ünnep közeledtét. Dolgoztam, disznót vágtunk ápoltam barit (erről később) és már – ha magam készületlenül is -,  készülhettem is az ünnepre. Ezek után olyan is lett, a mi furcsa mód nem zavart. Kisebbikemék elnézték a naptárt, ők elmentek vacsorázni. Nagy egyedül jött, párban majd ma este. Lányom este megy (színházba), de holnap még visszajön. Senki nem kért semmit, csak sonkát, de az tartson ki  3 napig. Nos, a pácban hentereg 2 db  6-10 kilós sonka , én meg 2  vadsüldő sonkát tálaltam, de ha kell pótlom,  van még csülök meg tarja. Megoldjuk a jelszó. Amúgy 5 órát beszéltünk meg vacsorára,  Bé (ő a nagyobbik) jelezte, akkor teszi vonatra a párját és jön. 1/2 6-ra itt volt, vártunk kicsit és asztalhoz ültünk. Ex 3/4 7-kor jött.  Terítéke volt, a tálat visszahoztam, mert úgy tűnt még nem vacsorázott, közben beszélgettünk Madárkánkkal hármasban. 9-kor mindenki ágyban volt. Amúgy esett és esik.  Nem az a világot tisztára mosó, hanem a szürke, sarat felverő, szomorú eső.



Nagycsütörtök
2013-03-28, 19:57
Filed under: vers

Valamikor így mértem: évek, évek,
egy idő óta így: napok, napok.
S tán nemsokára napokkal se mérek,
azt mondom: percek és pillanatok.

Áprily



Hezitálás
2013-03-28, 07:40
Filed under: Uncategorized

2012 szeptember 11.-én létrehoztam ezt a blogot. (A bajok, katasztrófák úgy látszik ciklikusan ismétlődnek.) Nem adjusztáltam, alakítottam kívánságaimnak megfelelően, semmi ilyesmire ne gondoljatok. Jelszó, blog létrehozása és boldog távozás, mert az nem lehet, hogy a freeblog végleg és menthetetlenül. Nem is lett. Én meg azt is elfelejtettem, hogy itt árválkodik ez a szegény. Most az újabb vész idején, bezzeg eszembe jutott, hogy hajótörés esetére ide dugtam egy  mentőcsónakot. Hogy hogyan kell vízre bocsátani, azt nem tudom, de “azért vannak a jóbarátok”, hogy ők szívjanak, mint a torkosborz, az ember lánya helyett.  Igazság szerint, biztos voltam benne, belépni sem tudok majd, de azzal nem volt gond, volt annyi eszem,hogy automatikusan beléptet.  Szóval itt állok egy mentőcsónak mellett és reménykedem, nem is lesz rá szükség.  Persze azért legyen csak használható állapotban.