perenne2


Ha egy üzlet beindul
2013-07-28, 21:22
Filed under: család

A Kisebbik nem ért haza vacsorára. A nagyobbik egy fél sárgadinnyét evett. Madárkám próbált kárpótolni a fáradozásért, azaz Ő evett ezt-azt. Levest nem, mert az a hűtőben megsavanyodott. Ex kocsija amúgy lerohadt, én hoztam ki és Nagyobbikom vitte haza. Enni ő sem nagyon evett. A lányom zárásként elkért két fotót a több százból. Az egyiken nagyapja nézi őt kicsiként ájult gyönyörrel, ez nem szorul magyarázatra. A másikon 28 éves anyám játszik egy pulival. Mikor  elmondtam, mindent vihet, csak mondja meg, miért ezt a kettőt, azt felelte sírva: mert kell.

Ő tudja. Amúgy én is értem.  🙂

Reklámok


Ötletbörze
2013-07-26, 20:08
Filed under: család

Most mindenki gyorsan tegye meg az ajánlásait, mit süssek főzzek vasárnap, a családi születésnapi vacsorára. Én ugyanis úgy kezdtem: elmegyünk vacsorázni. Az ötlet – látszólag – mindenkinek tetszett, kivéve Nagyobbikomat, aki közölte: nem autózik fél órát sem azért, hogy másik felet a vendéglői(!) kajára várjon.  Mikor ezek után megkérdeztem a lányom, hogy jó, de akkor mit főzzek, azt felelte, neki mindegy, csak házi legyen. Első ötletem a rántotta volt. Nem vagyok valami kreatív mostanság.  Ötlet? Kivitelezéshez egy kis segítség:

* A hangulat az étel asztalra kerülésének pillanatára vonatkoztatva értendő, nem a tervezési időszakra.

Nagyobbik Kisebbik Lányom
vad néha soha szívesen
birka soha soha soha
galamb soha soha soha
baromfi soha csak a melle szívesen
marha szívesen szívesen szívesen
sertés szívesen csak sovány szívesen
leves-hús hangulat szerint* hangulat szerint* hangulat szerint*
leves-zöldség hangulat szerint* hangulat szerint* hangulat szerint*


Amik kimaradtak
2013-07-24, 10:33
Filed under: Uncategorized

Ex bement a kórházba, holnap már ki is jön és remegésmentesen jön ki.  Mindenki örül s megkönnyebbült.

Egy általános érvényű gondolat Ex születésnapi (facebookon “elkövetett”) jókívánsága kapcsán: mennyivel könnyebb kívánni valakinek azt a boldogságot, mint tenni érte, akár egy kicsit is. (Régen mindig azt magyarázta: én ne várjam, hogy ő részt vegyen az életemben, mindenki maga felel a boldogságáért, nem kell a másikra várni.)

Az aratásnak holnap vége,  jön pár hét szünet, pótolni az elmaradtakat, javítani és talán kicsit fellélegezni is. A termés amúgy igen gyenge közepes, de mi ki vagyunk szolgáltatva nem csak a saját hibáinknak (most nem követtünk el semmit), hanem az időjárásnak (elég sok van a rovásán az utóbbi években) és a törvényhozásnak is. Ez utóbbinak mások is, de  mi a föld stratégiai helyzete miatt külön figyelemben részesülünk nagyjóuraiméktól.

Nagyon készültem Pannonhalmára, de az út elmaradt. Remélem nem végleg és én is jobban élvezem majd, kicsit nyugisabb körülmények között. Átszerveztük*   az amszterdami utat is.  Fő a határozottság. Portugál körútnál tartunk egyelőre, fly & drive megoldással.  Mivel én nem igazán vágytam soha Amszterdamba, a mediterráneum viszont mindig is vonzott, elképzelhető a lelkesedésem.

Az osztálybulit kihagytam, túl sok ha volt a napban, ráadásul előtte való nap estem akkorát a hűtőházban, hogy napokig fáslizva botorkáltam a világban. Nagy volt a kísértés, de a visszahúzó erő is. No meg némi tüskék is kerültek belém (sajnos nem csak belém) az idei évben. Jó volt ez most így, ahogy az élet adta.

Tadammmm: megkezdtem több heti lemaradásom csökkentését. 2 nap késéssel ma elmegy a legfontosabb bevallásunk. Most jöhet minden más.  Sajnos a napi posta nem kedvez a haladásnak. Sajnos a kánikula sem. Ami, ha így folytatja, jelentősen csökkenti az őszi munkáinkat. Meg a bevételünket. L. 2 bekezdéssel fentebbi nyünnyögésemet.

* nagyképű többes, bólintottunk az ötletre és várjuk a sült galambot, amit drága barátunk lelkesen feltálal nekünk, immáron évek óta.



Élni tudni kell
2013-07-24, 08:04
Filed under: Uncategorized

Születésnapom kora estjét az okmányirodában töltöttem, megoldást keresve egy problémára, amit törvényhozóink generáltak. Természetesen egyelőre nem találtunk, minek is forgalomba helyezni egy 13 éves rakodógépet. Ne vigyük ki a telepről és nincs vele probléma.

9-től 10-ig pedig a kombájnokat vártam, hogy ne kelljen már visszamenni becsukni.  Persze nem jöttek, elfelejtettek szólni, hogy máshol alszanak a gépek. Úgy, hogy hosszasan csodálhattam kietlen telephelyünkön a gyönyörű teleholdat és a kutya is nagyon élvezte a plusz félórás soron kívüli lelki életet.



Hogy néha minek tud örülni az ember!
2013-07-18, 11:29
Filed under: Uncategorized

Tegnaptól hetessel kezdődik szerencsére nem a korom, hanem  a súlyom. Te jó ég, hogy már ez is eredmény!

Ha így megy tovább karácsonyra ajándék leszek magamnak 🙂



József Attila. Úgy tűnik mindenről eszünkbe tud jutni.
2013-07-17, 22:25
Filed under: idézet

“csak ami nincs, annak van bokra,

csak ami lesz, az a virág,

ami van, széthull, darabokra.”
Hát persze, hogy igaz.  Csak ettől nem könnyebb elviselni a széthullást.
Amúgy bocsánat, félreérthető voltam, ez nem Ex-szel és/vagy a családdal kapcsolatos juta erről eszembe volt. Igazság szerint nem is nekem jutott eszembe. Ezt kaptam válaszuk egy reinkarnációval kapcsolatos levélre. De ahányszor elolvasom, szíven üt.


A nap gyöngyszeme
2013-07-11, 21:23
Filed under: napi abszurd

– Megyek, mert ki kell hívnom a gázosítót*.

– Perenném, szerintem azért nem ekkora a baj.

* Mindig elfelejtem, hogy RSZ nem csak a rubai versformában járatlan, de azt sem tudja, hogy a kukoricát a magtárban gázosítani kell, ha bebogarasodik. 😉