perenne2


Ajánlás
2013-10-31, 21:16
Filed under: család, halál, vers
Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.
De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó, piros levél.
S most add a lelked: karcsú váza,
mely őrzi még a nyár borát –
s a hervadás vörös varázsa
most ráborítja bíborát.
Áprily
Reklámok


Próbálj meg lazítani
2013-10-22, 19:04
Filed under: Uncategorized

Ma fél hétkor becsuktam a szárítót. A pezsgő hűl. Ma éjjel iszom, csomagolok és dolgozom, holnap pedig elrepülök 5 napra Rómába. Megkérdeztem Nagyobbikomat mit hozzak nekik. Azt felelte: világbékét.

 



Annus horribilis
2013-10-21, 15:50
Filed under: Uncategorized

mondanám, de tudom, sokkal rosszabb is lehetne. Talán csak a tűrőképességem fogyatkozik.

Amúgy úgy tűnik, ennek a mondatnak a felbukkanásához a tűz elengedhetetlenül szükséges.



Anyám emlékére
2013-10-05, 05:34
Filed under: család, idézet, vers

Animula, vagula, blandula,
Hospes comesque corpis,
Quæ nuncabibis in loca,
Pallidula,rigida, nudula,
Nec, ut soles, dabic jocos.

Lelkecske, kóborka, dévajka
Testem vendége, s társa Te,
Mely tartományba utazol?
Dermedtbe, ködösbe, sápadtba,
Kis Tréfáidnak vége már.

Móra F.

Lelkecske, lengécske,gyöngécske,
Test társa, pártfogója is,
Oly tartományba térsz, amely
Sápadt, szigorú, mezítelen,
És nem játszol többé soha.

Weöres S.

Stali kommetjére a válasz: Móra. Nem azért, mert ez illett Édesanyámhoz, hanem mert a Kaposvári Egyesületi Leánygimnázium latinóráján ezzel a fordítással tanították Hadrianus sorait. Hányszor hallottam e sorokat gyerek- és ifjúkoromban, nem is tudom, de az első két sor még latinul is megy ma is, annyira megragadt bennem. Tegnap éjjel 3-kor felébredtem és elővettem a római útikönyvet. Hadrianus neve előhívta belőlem a verset. Gyorsan rákerestem, jól emlékszem-e. Két helyen tévedtem, az egyiket éreztem is, döccent a metrum. Meglepődtem, mert nem tudtam ki volt a fordító. Aztán megtaláltam a másik fordítást is. És ha már itt tartunk és leírtam az iskola nevét, álljon itt egy megemlékezés édesanyám magyartanáráról, aki úgy nevelte tanítványait az irodalom és az anyanyelv szeretetére, hogy azok egy része később teljes természetességgel adta tovább ezt a saját gyerekének. Köszönöm Biczó tanár úr.