perenne2


Várakozás
2014-02-25, 22:19
Filed under: idézet

“Veuve Marie-nál megjelent Prücsök a kosarával.

– A bizományi krizantémért jöttem – búgta behízelgő mosolyával.

– Ezeket vidd, a fogós kosárból – felelte a sommásan özvegy Veuve Marie.

Három férje kihalt mellőle. Az első, Deboux mechanikus szerelés közben lezuhant a tetőről, mert remegős volt a térde, pedig mindössze harminckét éves múlt. A másik, Fousier képkeretező, egy napon elbújt éjszakára, és a melegház virágágyában aludt, ahol vége lett, mert a violák rálehelték a halált. A harmadikat ugyancsak végtagjainak remegése ölte meg. Palafedés közben egy ötemeletes ház tetején szólította magához a pallér, és ahogy elindult, lezuhant a magasból.

Ebből is láthatjuk a tanulságot: így jár, aki egy háztetőről lezuhan.

– Megyek a bálba! – újságolta Prücsök.

– Szép is az! Utoljára a szigonyosoknál voltam: a bálnabálon. Sok jó barátom akadt, köztük néhány régi cetvadász, mind derék és széles vállú. Ott ismertem meg Makárt, akiről azt mondják, hogy sose vétette el a bálnát, amikor szigonyozott… Az volt a bál!…

Szemei titkos emlékezései tüzében versenyt villogtak hatalmas fehér fogaival.

– Makár a legkülönb legény mind között, tehát hozzá megyek, ha visszatér a Déli-tengerekről.

– Aki hűséggel vár – mondta Prücsök -, az nem vár hiába.

– Mégis várom, mert lehetnek kivételek – felelte búsan.”

A lányom még a munkahelyén ül és várja az anyagot, amiből dolgoznia kell. A dilis anyjának meg ez ugrik be a várakozásról.  Igen, Rejtő.  Akit anyám sosem értett, csak akkor, mikor én vinnyogva a röhögéstől olvastam fel neki.

Reklámok


Hol van az a régi nyár? Akarom mondani, az a régi verses blog?
2014-02-24, 21:26
Filed under: vers

Esti fény hull sáfrányszínü tájra,
szél hintáz a rózsakerteken.
Dúdolgass egy régi dalt, te drága,
Khajjám dalát énekeld nekem.
Szél hintáz a rózsakerteken.

Síráz alszik, a hold beszitálja,
fények járják lepketáncukat.
Féltékenység sűrűre szőtt fátyla
rejti itt az édes arcokat.
Síráz alszik, a hold beszitálja.

Hideg szívvel járhatnak a fényben,
hogy úgy rejtik márványtestüket?
Vagy hogy szívünk értük jobban égjen,
Őrzik hamvas fehérségüket,
hogy úgy rejtik márványtestüket?

Hogyha szeretsz, eldobod a fátylad,
s nem felejted soha szavamat:
száll az élet, mint sebes madárhad,
s egy-két perc, míg örülni szabad.
Hogyha szeretsz, eldobod a fátylad.

Olyan kopár, fénytelen az élet:
szépségednek tündöklő havát
fátyoloddal eltakarni vétek –
hintsd az arcod fehér sugarát,
azért adta természet-anyád.

Szél hintáz a rózsakerteken.
Lelkem ott jár hazám messzi táján.
Most te hallgasd csöndes énekem –
úgye, ilyet sose zengett Khajjám.
Szél hintáz a rózsakerteken.

Jeszenyin. Ki más, mint Rab Zsuzsa tolmácsolásában?

 



És nem várja már Fanni
2014-02-19, 20:33
Filed under: Uncategorized

örök  időkre szőkén rögzülve a rőt sövény elé – gondolom egy szép időmértékes versláb kedvéért-, hiszen barna volt, majd ősz, de az emberi és irodalmi hagyaték hű gondozója minden korban és hajszínben. Nyugodjon békében.



Kéménybe korommal
2014-02-12, 09:23
Filed under: család, Ex, munka

Túl vagyunk Ex műtétjén, vannak biztató jelek, persze azért 1-2 hónap, míg megnyugodhatunk. Igen, tudom, ez akkor is “csak” tüneti kezelés és “csak” a remegést szünteti meg, de az is nagyon nagy siker lesz.

Sikerült megismernem a korlátaimat. Két hét mindennapi 12-15 órás munka után napokig nem vagyok beszámítható, akkor sem, ha muszáj lenne. Igaz, közben volt egy betegség is, lehet, ha az nincs, most  jobban bírnám, de cseppet sem biztos. A kor egy idő után nem hagyható figyelmen kívül.

Nagyobbikomék  sikerrel töltöttek el 20 percet NTA-val a kórházban. Kértem, ha összefutnak, ne hozzon szégyent a nevelésemre. Este közölte: nem hozott, de nem szeretné fenti tényt sűrűn bizonyítani. Mondtam, csak  amennyire szükséges.

Madárkám megírta második cikkét egy elemzéséről (ez náluk kötelező időnként), ami olyan jól sikerült, hogy a Privátbankár lehozta az egészet és sok internetes portál az összefoglalóját, mára pedig egy városi rádió kért tőle interjút a cikkről. Nőttem két centit. (Kb annyit menetem össze az elmúlt években, ami az én magasságomból nem kevés.)

Róma egyelőre elmarad, talán jobb is, nagyon sok munkám van. Ettől még nagyon sajnálom.

Fenti ponttól nem függetlenül feltett szándékom májustól beállni a napi 8 óra munkára,  6-14-ig. A többi időre magamnak van szükségem, a testem és a lelkem egészségéért. Nem leszek a cégnek sem mártírja, sem saját halottja.

És megválaszoltam azt a kedves ajánlatot, mely szerint nem, nem megyek férjhez, és a társa sem leszek. Hiányzott az a bizonyos szikra. El kéne dönteni, akarok-e próbálkozni. Egyelőre jól érzem magam a bőrömben, de gondolnom kell arra, hogy ha 5 év múlva változtatni szeretnék, akkor már sokkal kisebb eséllyel próbálkozhatom. No meg arra is, Isten azt mondta: adok melléje társat. Na jó, azt nem mondta, mindenki mellé, de azért próbáljuk meg szaván fogni. 😉

Amúgy mikor Ex bejelentette, hogy válni akar, a következő igen plasztikus szöveggel tette: váljunk el, mert így nem tudom kire számíthatok, csak tengek-lengek, mint gólyafos a levegőben. Hát lehet egy ilyen sodró szerelmes kérésnek ellenállni?  Ja, aztán azt is közölte, ráér a válás, mikor Kisebbikünk megnősül (ne kérdezzétek, céges magyarázata van). Nos a gyermeknek jelenleg még barátnője sincs. Úgy látom bőven lesz időm megfontoltam és lépésről lépésre végigelemezni a lehetséges megoldásokat. Igaz, még mindig nem tudom, bele akarok-e vágni bizonyos projektekbe. Kéne egy kis pihenés (és nem bambulásos tenni nem tudásos napok), hogy kicsit letisztuljanak bennem a dolgok.



Talán
2014-02-09, 22:57
Filed under: Uncategorized

lassan le kellene szedjem a karácsonyfát.  Talán.