perenne2


Perenne kontinuitási törvénye
2013-12-08, 13:28
Filed under: szégyeneim

Takarításkor, ha azt hiszed szembenéztél a legrosszabbal (könyvespolc), akkor hamarosan kiderül, tévedtél (fűszerpolc). Mikor azt hiszed nem érhet több meglepetés, rájössz, bárcsak a konyhai fiókban akkora rend lett volna, mint a fűszerpolcon!

A takarítási nyüszögéseimet ezennel befejezettnek nyilvánítom. A takarítást is.

Reklámok


Az fűszerszámokrul
2013-12-07, 16:59
Filed under: szégyeneim

melyek rosszabbnak találtattak, mint a könyvek. Mert a könyvek csak szanaszét csámborogtak az helyükről, de borítót nem csereberéltek egymással, ellentétben a szerecsendióval, ami a paprikásüvegben dekkol, a csubrica a currysben és sorolhatnám még . Meg kell állapítanom, ez egy kupleráj. Remélem már nem sokáig.



A mai hajnal tanulságai
2013-12-06, 10:19
Filed under: szégyeneim

Azonos szerző művei jobb esetben egy falon találhatók. Emlékszel Murphy törvényeire? A jobb esetek igen-igen ritkák.

Kevésbé jó esetben 2 falon, de az a 2 fal már 2 szobában van.

Általában 2 falon és a pincében.

Kivételesen pocsék esetben a fentieken kívül még az irodában is.

Bevallom, Szabó Magdán,  Passuthon és Fekete Istvánon kívül mindenki más műveit ott hagytam ahol vannak. Majd lakásfelújításig szétosztok a gyerekeim között a könyveimből, csináltatok még egy könyvespolcot és persze újra és újra megesküszöm, több könyvet nem veszek.



Profán áldás
2013-12-01, 16:40
Filed under: idézet, szégyeneim

Évek óta gyűjtöm az ír áldásokat. Van bennük valami, az ír lélekből. Tegnap este ezt találtam:

“Dolgozz úgy, mintha nem kéne a pénz, szeress úgy, mintha még soha nem fájt volna, táncolj úgy, mintha nem látná senki, kefélj úgy, mintha filmeznék és igyál, mintha igazi ír lennél. “

Nos, ma este az utolsó pontot szándékszom megvalósítani. 🙂



Adók, változások
2013-11-26, 18:49
Filed under: Ördög vigye-elvitte, morog, szégyeneim

Holnap 9 órás továbbképzés a jövő évi adóváltozásokról. Édes Istenem! Még az ideiekkel sem tudtam mit kezdeni!



Csúcs ez az érzés
2013-11-18, 20:57
Filed under: szégyeneim

Tegnap este már a Downton Abbey-t is képtelen voltam végignézni. Végig? A főcímnél elmentem aludni. Ez már a vég.



Ellentmondások feloldása
2013-11-02, 08:23
Filed under: család, halál, szégyeneim

Annus horribilis – szóltam pár poszttal előbb az angol királynő szavaival, nem nagyképűségből, sem mert hasonlónak látnám veszteségeimet az övéhez.  Az utolsó 2 évből 18 nap volt az enyém, a többivel olyan szinten nem rendelkeztem, hogy Kememinál sem voltam 2 éve. Idén nyár elején egyszer jutottam ki a temetőbe. Többször is elmentem attól 10 percnyire, csak vagy időm, vagy energiám nem volt bemenni, esetleg nyitva sem volt. Gyalázat lett volna erőszakot téve napjaimon tegnap este még kirohanni. Voltak évek, hogy megtettem, de akkor egy gondozott sír mellé értem oda, és nem a lelkiismeret-furdalásom megnyugtatására. Illemből amúgy ritkán cselekszem. Exet sem azért kértem anno, menjünk haza hozzájuk halottak napján, mert úgy illik, hanem, mert tudom, édesanyja várta első sorban a fiát, másod sorban a gesztust.

Egyszóval tegnap meggyújtottam 3 mécsest, és elgondolkodtam, ma hogy leszünk. Szárítunk persze. Este? Este meggyújtok 16-ot, és felidézem mindenki – olykor már ködbe vesző – alakját. Elgondolkodom, kiről nem hallottak a gyerekeim, kiről fogok még alkalomadtán mesélni   nekik, és nem rohanok sehova zsúfolt utakon, nem botorkálok a sötét temetőben űzött vadként. Majd jövő héten, ha vége a szárításnak szépen megcsinálom a hetek óta elmaradtakat, aztán kimegyek lefenyőzöm a sírokat, viszek gyertyát, koszorút, almát anyóséknak, ha már arra járok, utána meglátogatom Kemamit és vele kimegyünk Farkasrétre. Aztán szépen sorba veszem a munkát és az elmaradt leveleket, látogatásokat, barátok meghívását… Mindent. Lépésről lépésre haladva. Ma este pedig megköszönöm anyámnak, hogy az lettem, aki vagyok, mert engem a kötelességtudás* nevelt ugyan, de a megértés és a türelem is.

* Tündérke egyszer megkérdezte, mit írnék édesanyám sírjára.  Azonnal rávágtam: Itt nyugszik a kötelességtudás. Pedig évtizedig emlegették a munkahelyén naponta sok más jó tulajdonságáért is. Tudom, mert nemrég mesélte a fiamnak  barátjának az édesanyja, hogy ő ott dolgozott, ahol anyám, csak később, és nagyon kíváncsi volt, ki is lehetett, akit annyit és akkora szeretettel emlegetnek.